Váratlan érzelmek

Váratlan érzelmek

*éjjel fél három*

*Dana szemszöge*

Már ennyi az idő? És én még mindig nem alszok! Folyamatosan az órát néztem és forgolódtam  Úgy döntöttem nem szenvedek tovább, hanem kimegyek a teraszra friss levegőt szívni. Előkapartam a kézitáskámból a cigim és az öngyújtóm, majd elindultam kifele. Láttam, hogy ég a teraszon a villany, és ül is kint valaki. Zayn volt a relytéjes valaki. Elindultam a terasz felé. Nem nyitottam ki egyből az ajtót, hanem kopogtam. Először megilyedt, majd meglepődött. Nem számított ilyenkor senkire, főleg nem rám. Mutogattam neki, hogy kimehetek-e, ő erre bólogotott.

-Szia! -köszöntem.

-Szia! Hát te? -kérdezte.

-Nem tudok aludni. Te?

-Én sem. -válaszolt, majd beleszívott a cigijébe.

Valami eszméletlenül jól nézett ki. A csodás szemei, a fekete haja, a szőke melírral. Tényleg tökéletes volt...

-Te meg mit nézel? :) -kérdezte nevetve.

-Semmit! Semmit. :) -mondtam a földet bámulva. Éreztem, hogy elpirultam, ezért inkább felálltam és oda mentem a korláthoz.

 

*Zayn szemszöge*

-Valami baj van? -kérdeztem, miután elment mellőlem Dana.

-Nincs. -szólalt meg.

-Oké. -úgy gondoltam még lefekvés előtt elszívok egy szálat.

Felálltam és oda mentem Dana mellé. Láttam rajta, hogy meglepődött. Épp vettem volna ki a cigit, de kiesett a doboz a kezemből. Le a 21. emeletről.

-Ezt nem hiszem el! A rohadt életbe! Most mehetek le érte! -háborogtam.

-Kérsz az enyémből? -Dana felém nyújtottam a doboz cigit, közbe mosolygott.

-Te dohányzol? -kérdeztem, majd kivettem egy szálat.

-Rossz szokás tudom, de már csak napi 2-3 szálat szívok el.

-Már csak? Miért mióta cigizel?

-17 éves korom óta, tehát kb. egy éve. Te?

-4 éve. Még is hogy csinálod, hogy csak ennyit szívsz? -kérdeztem kíváncsian.

-Minnél kevesebbet cigizek, annál több pénzem marad, és annál többet tudok költeni magamra és a barátaimra. De mivel akármit megvehetsz magadnak, ezért nem kell lemondanod bizonyos élvezeti cikkekről. Ne értsd félre, én ezért nem ítéllek el, csak mondom! -magyarázta.

Ezután kínos csönd lett. Nem tudtuk mit mit mondjunk a másiknak. Majd megszólaltam.

-És...téged vár valaki otthon?

-Úgy érted van-e pasim?

-Igen. -bólogattam.

-Nincs. Két hete szakítottam a barátommal. :/

-Ohh, értem. Sajnálom. Megkérdezhetem miért lett vége?

-Robin, a barátom, egyre féltékenyebb lett. Nem mehettem sehova, mert mindig azt mondta, hogy biztos a másik pasimhoz megyek.

-Az kemény!

-Nekem mondod? Teljesen kikészültem! Ráadásul már nem úgy éreztem iránta, mint annak idején! Viszont hallottam, hogy te is egyedül maradtál! Veletek mi történt?

-A távolság. Nálunk nem úgy volt, mint például Gemméknél vagy pedig Lexikénél. Perrienek is rengetek fellépése van, mint nekem. Nem nagyon tudtuk megoldani a találkozást. Így elváltak útjaink.

-Értem. Én is sajnálom! -mondta, majd ásított egyet.

-Csak nem álmos valaki? :D -kérdeztem.

-Hát egy picit. Te nem vagy álmos? :)

-De! Na menjünk! -elindultunk.

Mikor odaértünk az ajtókhoz, egy óriásit villámlott és elment a villany.

-A fenébe! Utálom a sötétet! -szólaltunk meg egyszerre.

-Te is félsz a sötétbe? :/ -kérdezte ilyedten, miközben elkezdtünk világítani a telefonunkkal.

-Fogjuk rá!

-Zayn!

-Igen!

-Kérdezhetek valamit?

-Persze!

-Tudom, hogy nem vagyunk valami jóban, sőt! Nem aludhatnék ma veled?

-Én nem is tudom...

-Kérlek! Csak ma! Nagyon beszari vagyok!

-Jól van! Viszont csak egy ágy van.

-Francia?

-Ööö...igen. Miért?

-Akkor el fogunk férni! :D

-Hát jó!

Bementünk. A sötétben előkapartam egy paplant és egy párnát a szekrényből.

-Egy párna elég? -kérdeztem.

-Ahha. Jéhh, mit látnak szemeim!

-Azok nem az én Playboy újságjaim!

-Mivan? :D -furán nézhetett, a hangjából ítélve.

-Semmi! Nem szóltam! Mit találtál?

-Egy zseblámpát az ágyad alatt!

-Azt még Liamtől loptam el! Szuper vagy! :D

-Tudom! ^^ Nah fogd meg, én meg addig megcsinálom a helyem.

-Oksa! -tartottam a lámpát. Egy kicsit megfeledkeztem magamról, és észre sem vettem, hogy Danát bámulom. A gyönyörű szőke haja, a barna szemei...és ekkor rám nézett  Gyorsan elfordítottam a fejem, de biztos észre vette, mivel csak mosolygott.

-Lefeküdhetünk végre? -kérdeztem az idegbeteget játszva.

-Persze! :D -nevetett.

Lefeküdtünk, és elaludtunk.