Váratlan érzelmek

Váratlan érzelmek

*éjjel fél három*

*Dana szemszöge*

Már ennyi az idő? És én még mindig nem alszok! Folyamatosan az órát néztem és forgolódtam  Úgy döntöttem nem szenvedek tovább, hanem kimegyek a teraszra friss levegőt szívni. Előkapartam a kézitáskámból a cigim és az öngyújtóm, majd elindultam kifele. Láttam, hogy ég a teraszon a villany, és ül is kint valaki. Zayn volt a relytéjes valaki. Elindultam a terasz felé. Nem nyitottam ki egyből az ajtót, hanem kopogtam. Először megilyedt, majd meglepődött. Nem számított ilyenkor senkire, főleg nem rám. Mutogattam neki, hogy kimehetek-e, ő erre bólogotott.

-Szia! -köszöntem.

-Szia! Hát te? -kérdezte.

-Nem tudok aludni. Te?

-Én sem. -válaszolt, majd beleszívott a cigijébe.

Valami eszméletlenül jól nézett ki. A csodás szemei, a fekete haja, a szőke melírral. Tényleg tökéletes volt...

-Te meg mit nézel? :) -kérdezte nevetve.

-Semmit! Semmit. :) -mondtam a földet bámulva. Éreztem, hogy elpirultam, ezért inkább felálltam és oda mentem a korláthoz.

 

*Zayn szemszöge*

-Valami baj van? -kérdeztem, miután elment mellőlem Dana.

-Nincs. -szólalt meg.

-Oké. -úgy gondoltam még lefekvés előtt elszívok egy szálat.

Felálltam és oda mentem Dana mellé. Láttam rajta, hogy meglepődött. Épp vettem volna ki a cigit, de kiesett a doboz a kezemből. Le a 21. emeletről.

-Ezt nem hiszem el! A rohadt életbe! Most mehetek le érte! -háborogtam.

-Kérsz az enyémből? -Dana felém nyújtottam a doboz cigit, közbe mosolygott.

-Te dohányzol? -kérdeztem, majd kivettem egy szálat.

-Rossz szokás tudom, de már csak napi 2-3 szálat szívok el.

-Már csak? Miért mióta cigizel?

-17 éves korom óta, tehát kb. egy éve. Te?

-4 éve. Még is hogy csinálod, hogy csak ennyit szívsz? -kérdeztem kíváncsian.

-Minnél kevesebbet cigizek, annál több pénzem marad, és annál többet tudok költeni magamra és a barátaimra. De mivel akármit megvehetsz magadnak, ezért nem kell lemondanod bizonyos élvezeti cikkekről. Ne értsd félre, én ezért nem ítéllek el, csak mondom! -magyarázta.

Ezután kínos csönd lett. Nem tudtuk mit mit mondjunk a másiknak. Majd megszólaltam.

-És...téged vár valaki otthon?

-Úgy érted van-e pasim?

-Igen. -bólogattam.

-Nincs. Két hete szakítottam a barátommal. :/

-Ohh, értem. Sajnálom. Megkérdezhetem miért lett vége?

-Robin, a barátom, egyre féltékenyebb lett. Nem mehettem sehova, mert mindig azt mondta, hogy biztos a másik pasimhoz megyek.

-Az kemény!

-Nekem mondod? Teljesen kikészültem! Ráadásul már nem úgy éreztem iránta, mint annak idején! Viszont hallottam, hogy te is egyedül maradtál! Veletek mi történt?

-A távolság. Nálunk nem úgy volt, mint például Gemméknél vagy pedig Lexikénél. Perrienek is rengetek fellépése van, mint nekem. Nem nagyon tudtuk megoldani a találkozást. Így elváltak útjaink.

-Értem. Én is sajnálom! -mondta, majd ásított egyet.

-Csak nem álmos valaki? :D -kérdeztem.

-Hát egy picit. Te nem vagy álmos? :)

-De! Na menjünk! -elindultunk.

Mikor odaértünk az ajtókhoz, egy óriásit villámlott és elment a villany.

-A fenébe! Utálom a sötétet! -szólaltunk meg egyszerre.

-Te is félsz a sötétbe? :/ -kérdezte ilyedten, miközben elkezdtünk világítani a telefonunkkal.

-Fogjuk rá!

-Zayn!

-Igen!

-Kérdezhetek valamit?

-Persze!

-Tudom, hogy nem vagyunk valami jóban, sőt! Nem aludhatnék ma veled?

-Én nem is tudom...

-Kérlek! Csak ma! Nagyon beszari vagyok!

-Jól van! Viszont csak egy ágy van.

-Francia?

-Ööö...igen. Miért?

-Akkor el fogunk férni! :D

-Hát jó!

Bementünk. A sötétben előkapartam egy paplant és egy párnát a szekrényből.

-Egy párna elég? -kérdeztem.

-Ahha. Jéhh, mit látnak szemeim!

-Azok nem az én Playboy újságjaim!

-Mivan? :D -furán nézhetett, a hangjából ítélve.

-Semmi! Nem szóltam! Mit találtál?

-Egy zseblámpát az ágyad alatt!

-Azt még Liamtől loptam el! Szuper vagy! :D

-Tudom! ^^ Nah fogd meg, én meg addig megcsinálom a helyem.

-Oksa! -tartottam a lámpát. Egy kicsit megfeledkeztem magamról, és észre sem vettem, hogy Danát bámulom. A gyönyörű szőke haja, a barna szemei...és ekkor rám nézett  Gyorsan elfordítottam a fejem, de biztos észre vette, mivel csak mosolygott.

-Lefeküdhetünk végre? -kérdeztem az idegbeteget játszva.

-Persze! :D -nevetett.

Lefeküdtünk, és elaludtunk.

Nem várt "baleset" és a kellemes meglepetés

Nem várt "baleset" és a kellemes meglepetés

*Alexis szemszöge*

Miután a srácok mutogatták a lakást Danának, én Zayn után mentem a nappaliba, aki éppen a mobilján twitterezett.

-Ez mire volt jó? -fordultam felé.

-Nem tudom miről beszélsz! -válaszolt, de az arca még mindig a telefonba volt. Ekkor elkapott az ideg, és kitéptem a kezéből.

-Héé! Add vissza! -kapálódzott a telefonja után.

-Nem! Nem, amíg meg nem mondod mi a bajod Danával!

-Nem szimpi! Ennyi!

-Képzeld ő is ugyan ezt mondta rólad!

-Szuper! Imádom, ha két embernek közös az érdeklődési köre! -nevetett gúnyosan.

-Ez nem vicces! Nem szeretném, ha azzal az emberrel lennél rosszba aki nekem nagyon sokat jelent!

-Jó. Azt nem mondom, hogy puszi pajtások leszünk, de meg próbálok nem bunkó lenni. Megfelel? -kérdezte.

-Igen. Nem is várok többet. Köszi! -öleltem át

-Nincs mit! Vissza kapom a telefonom?

-Máris? Miért megérdemled? -kezdtem el nevetni és dobálni a telefonját.

-Kifizeted, ha leesik! -mondta Zayn, de egy csipet komolyság nem volt a hangjába.

-Nyugi! Vigyázok rá! -ekkor úgy csináltam, mintha leejteném.

-Úgy is vissza szerzem! -indult el felém.

-Ahhoz előbb el kell kapnod! -kezdtem el futni, ő meg utánam.

-Kb. 10-szer körbe futottuk a nappalit, majd Zayn megbotlott és rám esett  Amennyire tudott "óvatosan" esett nehogy baja essen a babának. Félre érthetően feküdtünk egymáson. Csak bámultuk a másikat, és nem mozdultunk  majd Zayn elkezdett közeledni, és majdnem megcsókolt. Ekkor döbbentem rá, hogy mi történik. Lehasítottam neki egyet és lelöktem magamról. Gyorsan felálltam és ő megszólalt.

-Sajnálom Lexi! Nem tudom mi ütött belém! -szabadkozott.

-Felejtsük el! Nem csak a te hibád! -ahogy beszéltem megláttam az arcát amin ott volt a kézlenyomatom.

Elég rosszul éreztem magam. Nem akartam bántani, főleg nem ennyire. Oda mentem hozzá és elkezdtem vizsgálni az arcát.

-Ammh...Mit csinálsz? -kérdezte értetlenül.

-Nem fáj? :/

-Az arcom? De, iszonyúan! Viszont nem fogom elbőgni magam. Főleg nem egy lány előtt. Annyira röstellem! Nem akartalak megütni! -sajnálkoztam.

-Zayn befogta a számat.

-Nyugi! Megérdemeltem! Ne okold magad! :) -mosolygott.

-Akkor is! Jóvá szeretném tenni! -indultam el a konyhába.

*Zayn szemszöge*

El sem hiszem! Zayn de hülye vagy! Miért akartam megcsókolni? Tényleg gyönyörű lány, de nem az esetem. Most tuti vége a barátságunknak Hülye, hülye, hülye! -csapkodtam a fejem.

-Nem elég vörös még az arcod? Talán azt akarod, hogy a homlokon is az legyen? :D -jött be nevetve.

-Nekem már mindegy! -válaszoltam és elvettem tőle a fagyasztott borsót.

-Mindegy? Akkor add vissza a borsómat! :D

-Nem látom rajta a neved! :D ...Na jobb már? -vettem el a zacskót az arcomtól.

-Igen! Még piros, de már nem látszik a tenyerem nyoma! :)

-Már nem lehet rád fogni! :D

-Ez volt a cél! :D

-Szuper! ...Nem megyünk a srácok után?

-De! Segítek kipakolni Danának!

Felmentünk...

Na végre megjöttetek! -szólalt meg Louis.

-Igen, megjöttünk! bocsi a késésért. Segítünk kipakolni Danának. Igaz Gem? -Gemma bólogatott.

*Dana szemszöge*

-Tényleg segítetek? -kérdeztem a lányoktól.

-Persze! -válaszoltak egyszerre.

-Ohh köszi! -nyitottam ki az egyik bőröndömet.

-És...mesélj! Mindent tudni akarunk! Mi jó történt veled az elmúlt egy évben? -kérdezte Gemma.

-Huhh rengeteg minden. Megszereztem a jogsimat, 4.2-es átlaggal leérettségiztem. Apuék vettek nekem egy kocsit a ballagásomra, és még sok minden. :)

-Meg van még a barátod? Robin igaz? -kérdezte Alexis.

-Igen Robin. Amúgy nincs! 2 hete szakítottunk. Elmúlt a varázs.

-Ohh, sajnálom. -mondta Lexi.

-Ne sajnáld! Mindenkinek így lesz a legjobb! :) -meséltem.

-Képzeld Zayn is nem rég szakított a barátnőjével.

-Ki volt az a bátor aki járt vele?

-Jaj Dana!

-Bocsi már mondtam, hogy nem szimpatikus!

-Hagyd, hogy megismerjen! Csak egy picit legyél kedvesebb vele! Ő már megígérte.

-Tényleg? :) -mosolyogtam. Ez nagyon édes tőle. Miket beszélek? Hisz utálom őt!

-Ez csak nem...? :D

-De Alexis! Ez a "huh milyen rendes tőle" mosoly volt!

-Nem tudom miről beszéltek! -válaszoltam mintha tényleg nem tudnám miről van szó.

-Ahha, persze! :D -néztek össze.

-Most csak álltok ott, vagy segítetek is? -kérdeztem.

-Jól van! Jövünk már! -szólalt meg Gem.

Családi idill majd Harry hisztije 2. (egy új vendég)

Családi idill majd Harry hisztije 2. (egy új vendég)

/...a folytatás/

Mégis mit? -kérdezte Gem értetlenül. Mi is így néztünk rá.

-Szakítottunk Perrievel! -bökte ki.

-Mi? Miért? De olyan jól megvoltatok! -mondta Lexi.

-Hát...igen, de mivel nem csak nekem, hanem Perrienek is rengeteg fellépése van, ezért nagyon ritkán találkoztunk. Úgy döntöttünk, hogy vége, de barátságba váltunk el. :) -mesélte vidáman.

-Ezt jó hallani! :) -szóltam közbe.

-Jó, meg minden, de azért kár! :/ -mondta Gemma, erre mindenki bólogatott.

-Én is sajnálom, hogy ez lett vége, de a lényeg hogy barátságban váltunk el. :)

-Ti tudjátok...mondta Louis, majd megszólalt Lexi mobilja. Felvette.

*Alexis szemszöge*

-Igen?

-Ööö...Alexis?

-Ahham, de ki beszél?

-Dana.

-Szia Dana. Miujság? Mi van veled?

-Semmi. Veled? Hogy vagy? Úgy hiányzol!

-Megvagyok, köszi! Nekem is hiányzik a kedvenc unokatesóm! Annyit hívtalak!

-Sajnálom, de elég zűrös volt ez az év.

-Miért? Mi történt? -kérdeztem meglepődve.

-Austin börtönben van?

-Tessék? Mit csinált a jó édes bátyád?

-Testi sértés...megvert egy srácot, aki fel jelentette, és 11 hónapot kapott.

-Jaj de hülye volt! Mikor szabadul?

-Jövő hónapban. De váltsunk témát. Hallom bepasiztál!

-Igen...de most kicsit összekaptunk Harryvel. :/

-A One Direction-os gyerekkel? Fura egy ízlésed van! Nem tudom megérteni, mi a jó bennük...

-Hohoho! Tudod, hogy imádlak, de mellőzd a barátaim szidását!

-Jó. Bocsi. Most hol vagy?

-Dublinba. Miért?

-Nekem most szállt le a repülőm. Szintén Dublinba. Nem tudsz valami jó kis hotelt a környéken?

-Miért nem költözöl hozzánk? Van egy szabad szobánk még. Menyi időre jössz?

-Még bizonytalan. Amíg lesz itt munkám. Képzeld el egy étterembe leszek főszakács.

-Szuper! Ki megyünk eléd a reptérre.

-Köszi! Amúgy Gemma hogy van?

-Ő is remekül van. Na indulunk is, úgy hogy lerakom. 20perc és találkozunk. Szia Dana.

-Szia szívem!

*leraktam a telefont*

-Valaki kivinne e reptérre? -kérdeztem.

-Szívesen kiviszlek, de miért? -válaszolt Liam.

-Az unokatesómért kéne kimenni. Itt lakna egy darabig. Remélem ne gond fiuk.

-Nem dehogy! Úgy is van szabad szobánk! :) -szólalt meg Lou. A többiek is helyeseltek.

-Imádlak titeket! Akkor mehetünk Leeyum? :)

-Ahha.

Elindultunk. Egy ideig csendben ültünk és hallgattuk a rádiót. Liam lehalkította, majd megszólalt.

-Harry úgy sem bírja sokáig nélküled. -mondta az utat nézni.

-Per pillanat nem érdekel sem Harry, sem az, hogy kibékülünk-e! -fordítottam el a fejem, és csak bámultam ki az ablakon.

-Sajnálom, nem akartam rosszat mondani. -szabadkozott.

-Nem a te hibád! Ha kell, akkor egyedül nevelem fel ezt a babát!

-Tuti, hogy segíteni fog! Harry mindig próbál menő csávó lenni, de lássuk be néha elég nyuszi tud lenni. Nem Paul a legnagyobb baja, hanem az, hogy úgy gondolja nem lesz képes felnevelni egy gyereket.

-Niall is ugyan ezt mondta.

-Na látod! Harry egy 19 éves fiú, aki egy 14 kamasz eszével rendelkezik. -ezen elmosolyodtam.

-Végre! Mosolyogsz! Szuper vagyok! :D

-Az vagy! :D Ott van Dana! -néztem ki a kocsiból, integettem, majd kiszálltam. Köszöntünk, és átöleltük egymást. Liam is oda jött.

-Szia, Liam Payne! :)

-Szia, Dana Parker! :) Nagyon örülök! -fogtak kezet.

-Én is! Nah szálljatok be, én meg berakom a csomagjaid. -mondta Liam.

-Jaj, nem kell! -Dana nyúlt volna a bőröndökért  de Liam rázta a fejét, hogy nem adja oda. ezen Dana csak mosolygott és beültünk hátra.

-Ez a Liam gyerek nagyon cuki! Jól nevelt! ^^ :)

-Igen, aranyos! Remélem a többiekről is így vélekedsz. Tudod mit! Mutatok képeket!

-Okés! :D -Liam beszállt a kocsiba, elindultunk, és elkezdtem mutogatni a képeket.

-Szóval...ő itt Louis. Anyit kell tudni róla, hogy nem híve a zokninak és valami eszméletlen humora van.

-Rendben! :) -bólogatott Dana.

-Ő Niall, Gem barátja. Iszonyú sokat eszik de remek barát.

-Oksi.

-A kövi Liam. Őt élőbe is láthatod, nem mutatok képet. Róla annyit, hogy a fogadott bátyám. Gondolhatod mennyire szeretem.

-Én is szeretlek hugi. -nézett Liam a visszapillantóba nevetve.

-Megjegyeztem! :) -válaszolt Dana.

-Harry. Vannak bizonyos hóbortjai  Az egyik például, hogy imád meztelenkedni  Ezt már félig meddig kineveltem belőle, szóval csak előttem és néha a srácok előtt csinálja. Viszont irtó gyerekes! Emiatt is tartunk most szünetet. -mondtam.

-Úgy is kibékültök! -simogatott meg Dana, amin elmosolyodtam.

-Nah, folytassuk! Az utolsó, Zayn. Ő... -mielőtt elkezdhettem volna Dana közbeszólt.

-Nem szimpatikus!

-De még nem is mondtam róla semmit!

-Bocsi, de nem is érdekel! -fordult el.

-Sajnálom! Majd ha megismered, meglátod jó fej. :)

-Ahha, biztos. -erőltetett egy mosolyt az arcára, és bedugta a fülébe a fülhallgatót. Csak sóhajtottam egyet. Dana mindig is ilyen makacs volt. Nagyon ritkán tudtam meggyőzni, akár miről is volt szó.

-Megjöttünk! -szólalt meg Liam.

-Huhh ez gyönyörű! -szólalt meg Dana a szállodát bámulva.

-Igen, az! :D -válaszoltam.

-Sziasztok! -jött ki a szállodából Gemma.

-Szia Gem! -ölelte át Dana.

-Jaj olyan rég láttalak. Hogy vagy? -kérdezte Gemma.

-Remekül köszi, majd mesélek!

Mindenki megfogott egy bőröndöt. Bementünk a szállodába, fellifteztünk és benyitottam az ajtón.

-Halihó! Megjöttünk! -szólaltam meg.

-Helló! -kiabált a konyhából Louis, majd Niallel és Zaynnel ki is jöttek.

-Srácok! Szeretném nektek bemutatni Danát!

-Örülök, Niall Horan. :)

-Louis Tomlinson, szintén örvendek! :) -eddig a pillanatig Dana mosolygósan üdvözölt mindenkit, aztán Zaynhez ért. Csodálva tapasztaltam, hogy nem csak Dana, hanem Zayn is ellenszenves volt. Aztán Zayn megszólalt.

-Cső!

-Szia! -köszöntek mind a ketten közömbösen, majd eltávolodtak egymástól. Gemma és a fiuk megmutatták Danának a lakást és a szobáját.

Családi idill majd Harry hisztije

Családi idill majd Harry hisztije

*Alexis szemszöge*

Mikor Harry lelépett, kiakadtam. Nem tudtam mit csináljak, így hát felkaptam a táskám, és kirohantam a szállodából. Fogtam egy taxit, és a tengerpart felé vettem az irányt. Lerohantam a homokba és megálltam a hullámzó óceán előtt. Eddig bírtam, de most már elszakadt a cérna. Kitört belőlem a sírás. Csak álltam és bőgtem.

-Hogy lehettem ennyire hülye? Mindennek vége! Harry tuti kidob! -mondtam, csak mondtam.

-Alexis! -szólalt meg egy hang mögülem.

-Harry te meg mit keresel itt? -fordultam meg.

-Szerinted? Hagyom, hogy így legyen vége? Nem vagyok idióta. -jött oda mosolyogva.

-És vele mi lesz? -mutattam a hasamra.

-Mégis mi lenne? Meg tartjuk! Igaz kincsem? -guggolt le a hasamhoz.

Ezen elkezdtem mosolyogni. El sem hittem amit Harry mondott.

-Biztos, hogy ezt akarod? -kérdeztem mikor felállt.

-Persze! Azt gondolod, hogy hagyom, hogy ne szülessen meg egy gyönyörű kislány? :) -mosolyodott el.

-Honnan veszed, hogy lány? :D -nevettem.

-Az apukák megérzik az ilyet! ;) -húzott magához.

-Ha te mondod! Szeretlek Harold! :D -öleltem át.

-Én is téged! -válaszolt.

-És mi lesz a rajongókkal? -néztem a szemébe.

-Biztos lesz egy-két rossz akaró, de a többség imádni fogja Darcyt! :D

-Darcyt? Ki mondta, hogy ez lesz a neve. -kérdeztem és közben elindultunk a kocsi felé.

-Hát én! Nekem ez a név tetszik. -jelentette ki.

-Nekem viszont kevésbé! :S -vágtam egy pofát.

-Miért neked milyen név tetszik? -kérdezte mikor beszálltunk a kocsiba.

-Elizabeth! :D -böktem ki.

-Nem olyan rossz, de mégis mi a bajod a Darcyval??

-Egyszerűen nem tetszik és kész! Bocsi. :/ -néztem rá.

-Hát jó...Ezen még lesz időnk gondolkodni. :)

*Gemma szemszöge*

-Sziasztok gyerekek! :D -köszöntem mikor Harryék megjöttek.

-Szia! -köszöntek vissza.

Bementünk a nappaliba és leültünk. A fiuk már kíváncsi tekintettel figyelték Lexiéket. Amikor Harry megszólalt.

-Szóval...Lexivel mindent megbeszéltünk.

-És? -kérdezősködött Niall.

-Úgy döntöttünk, hogy megtartjuk. :) -válaszolt Lexi.

-Szuper! Nagybácsi leszek! -őrjöngött Niall.

Ezen mindenki elkezdett nevetni.

-Gratulálok! -szólalt meg Liam.

-Felettébb örülök Harold! :D -szólalt meg Lou.

-Ha kezelésbe veszem ő lesz a legmenőbb gyerkőc Angliába. -húzta ki magát Zayn.

-Remek Zayn, remek! :D -mosolygott Harry.

-És Paul? -szakította félbe a remek hangulatot Liam.

-Ohh. Igen, Paul. Most felhívom! -válaszolt Harry.

-Hangosítsd ki! -szólalt meg Niall.

*Harry tárcsáz*

-Igen? Tessék!

-Szia Paul, Harry vagyok!

-Ohh, szia Harry! Miujság? Történt valami amit 3 és fél órával ezelőtt nem tudtál elmondani? :D

-Ööö...igen. Szóval...apa leszek! -szólalt meg Harry.

-Nagyon vicces Harry! Most komolyan mi történt?

-Ez nem vicc! Alexis terhes!

-Na nem! Ezt gondolhatjátok komolyan!

-Miért? -kérdezte értetlenül Harry.

-Nem tarthatjátok meg!

-Mi az, hogy nem tarthatjuk meg? Igenin megtartjuk! Ugye nem gondoltad komolyan, hogy elvetetjük? -emelte fel a hangját Harry.

-Harry ehhez még mind ketten túl fiatalok vagytok! -Paul is kezdte felemelni a hangját.

-Hát jó! Ha nem tarthatjuk meg kilépek a bandából! -ezzel kinyomta a telefont.

-Harry nem léphetsz ki! -szólalt meg Lexi.

-De nekem nagyon fontos ez a baba. Semmi pénzért nem hagyom, hogy abortuszra menj! -mondta Harry.

A fiuk meg sem tudtak szólalni. A banda volt a mindenük, de Harry viszont a legjobb barátjuk. Ráadásul már bele is élték magukat a "nagybácsi" dologba.

-Viszont ha ez az ára... -hajtotta le a fejét Alexis, amit néhány másodperc múlva felemelt és kiment a konyhába. Utána mentem hisz mégis csak a legjobb barátnőm.

-Lexi szívem. Jól vagy? nyitottam be.

-Igen, persze...

-Nem úgy tűnik. -léptem közelebb.

-Mondom, hogy nincs semmi gond! Csak szomjas vagyok. -vizet engedett egy pohárba.

-Lexi! Ismerlek és hülye sem vagyok! Hidd el, nem csak neked nehéz! Harrynek is!

-Tudom...De Paul mégis, hogy mondhat ilyet?

-Fontos neki a banda. Igaz ő nem dönthet helyettetek, de sugallhat rá. -magyaráztam.

-Hogy lehettünk ennyire felelőtlenek? Azt viszont tuti nem hagyom, hogy kilépjen a bandából! -ahogy ezt Alexis kimondta Harry rontott be a konyhába.

-Pakolj! Költözünk! -szólalt meg.

-Mégis miért? -nézett rá Lexi értetlenül.

-Amíg Paul nem engedi meg, hogy megtartsuk a babát, addig nem vagyok hajlandó énekelni! -mondta felháborodottan.

-Harry ne csináld már! -néztem rá én is.

-Mit? Azt, hogy védem a barátnőmet és a kisbabánkat?

-Nem erről van szó.

-Mindegy! Gyere Lexi, pakoljunk! -mondta Hazza.

-Nem. -suttogta Lexi.

-Micsoda? -fordult felé Harry.

-Nem! Én nem akarok elmenni. Mi lesz a fiukkal? Nem hagyhatjuk csak itt őket! Szerintem nem kéne elmennünk! -magyarázta Lexi.

-Szóval neked a srácok fontosabbak, mint én? -háborodott fel a göndör srác.

-Mégis, hogy kérdezhetsz ilyet? Ez nem igaz! -és ekkor elkezdődött a vita. Szó szerint nem mertem megszólalni.

-Nyilvánvaló! Ha nem akarsz velem jönni maradj! De akkor mi végeztünk! -ezen a mondaton ledöbbentem, Lexivel együtt. Egy pár másodpercig nem tudott megszólalni, majd rákezdett.

-Tényleg ezt akarod? Jó, legyen! Akkor...ennyi. Szia Harry! -ezzel kiment a konyhából.

Próbált teljesen nyugodt maradni, de a hangja már elcsuklott. Gyilkos tekintetet vetettem Harryre, aki vágott egy pofát és kirohant. /szokása/ Nem tudtam mit csináljak. Csak ültem, csak ültem.

*Niall szemszöge*

Harry! Könyörgöm! Ne csináld! -győzködte Lou Hazzát, aki fel-alá járkált a lakásba, és pakolta a cuccait.

-Harry, maradj már! Nem kell elmenned! Paul úgy is meg fog enyhülni. -Zayn is mondta a magaát.

-Nem érdekel! Hagyjatok békén! -kiabált Hazza.

-Harry! Egy hét múlva kezdődik a turné, nem léphetsz le! -próbáltam győzködni én is.

-Azt mondod? Na figyelj! -ezzel elment és becsapta az ajtót.

Liam sóhajtott egyet  Zayn hívogatta Harryt de ő kikapcsolta a telefonját. Louis Annet hívta, hogy beszéljen a kisfiával. Én csak ültem és hallgattam  ahogy Zayn szidja Harryt és közbe Liam nyugtatja, ahogy Louis elmond Annek mindent. Rájöttem, hogy mindenki Harryvel foglalkozik amikor meg sem érdemel! Lexiről viszont megfeledkeztek. Igaz csak őt akarták védeni de nem sokat segítettek ezzel. Fel mentem az emeletre és bekopogtam a szobába.

-Ki az? -szólt ki Lexi.

-Niall. Bemehetek? -kérdeztem.

-Ha muszáj. -mondta.

-Így hát bementem. Lexi az ágy mellett ölt és egy fényképet szorongatott a kezében. Oda ültem mellé.

-Emlékszel erre? -mutatta azt a képet, amin arcon puszilja Harryt.

-Persze! Hisz még én csináltam a szülinapodon! A legjobb képetek. :)

-Ezen még boldogok voltunk. Most pedig...ááá! Ezért csak magamat okolhatom! -szipogott.

-Dehogy is! Ne merj még egyszer ilyet mondani! Harry egy fafejű köcsög! Néha úgy fel tud húzni, hogy szívesen lehasítanék neki egyet  Hidd el ő borzasztóan szeret téged! Nehogy azt hidd, hogy Paul miatt borult így ki, az csak egy jó kis ürügy volt arra, hogy leléphessen. Lehet, hogy azt mondta fel van készülve arra, hogy apa legyen, de ez koránt sincs így. Paul csak rakott rá egy lapáttal. Kell neki egy kis idő amíg mindent feldolgoz.

-Mégis mennyi idő?

-A turnét semmi féle képen nem fogja kihagyni, szóval 2-3 nap és itt is lesz! :) -mosolyogtam.

-Aah már most hiányzik!

-Ne csináld már!

-Mit?

-Nem adhatod magad ilyen könnyen! Ne bocsájts meg neki csak úgy! Hagy küzdjön értetek! -karoltam át.

-Igazad van! Nem mászkálhat ki és be az életünkből ha kedve tarja! Szívatom egy picit!

-Ez a beszéd! Szívasd csak! Na gyere menjünk le! -álltam fel és felhúztam Lexit is.

-Niall, nagyszerű barát vagy! :)

-Te is! :) Apropó! Lenne egy kérdésem!

-Mi lenne az?

-Mivel Gemmával 4 nap múlva lesz az egy éves évfordulónk, ezért úgy gondoltam veszek neki valamit. De nekem nincs érzékem ehhez. Nem segítenél? -kérdeztem miközben lehaladtunk a lépcsőn.

-Ohh ez édes tőled! És mire gondoltál?

-Nem is tudom! Talán valami ékszerre, vagy ruhára. -álltunk meg a lépcsőfeljáró előtt.

-Remek! Akkor elmegyünk egy ruhaboltba, ékszerboltba és kiválasztjuk a megfelelő darabot. ^^

-Oksi! :D Jah és még valami. Gemma szereti a medencéket? -kérdeztem sunnyogva.

-Öööö mivel 10 évig versenyszerűen úszott, ezért...Várjunk csak! Ez most, hogy jön ide? Csak nem...? :D -kezdett el nevetni.

-Hogy venni akarok-e egy házat és össze akarok-e költözni Gemmel? Hát... -ekkor elkezdett sikítozni Lexi. Úgy kellett befognom a száját.

-Héé srácok minden rendben? -jött ki Zayn.

-Igen! -válaszoltuk egyszerre. Ekkor Zayn a fejét rázva visszament.

-Ez fantasztikus! És már néztél házakat?

-Igen. 3-at, de nem tudtam dönteni. Szeretném ha megnéznéd velem őket. Megtennéd?

-Hát persze! -válaszolt vidáman.

-Köszi. -öleltem át.

-Ugyan már! Semmiség! -legyintett.

-Majd meglátod Harry is észhez tér! :)

-Talán...egyébként marha jól esett ez a vita az évfordulónk előtt néhány nappal! -szontyolodott el ismét.

-Megértelek! Nagyon szer lehet. Most neki tudnék esni!

-Nyugi Niall! Ahogy mondtad fafejű. Na de váltsunk témát! Mikor megyünk házat ézni? :D

-Holnap. De csak délután jó, mert ugye bár délelőtt dedikálás lesz.

-Okés. Dedikálás? De mi lesz Harryvel? Ő nélküle mentek?

-Nem. Zayn nagyon kitartóan hívogatja, előbb-utóbb fel fogja venni. Nem hagyná ki! Tényleg!  El jössz igaz?

-Ááá nem! Maradok itt!

-Egyedül? De hisz Gem is jön. Nem fogunk itt hagyni, jössz szépen velünk! Harryvel meg ne is foglalkozz!

-Hát jó! Na menjünk be a srácokhoz! :) -bólogattam, és bementünk a nappaliba.

-Jaj Lexi, hogy vagy? -jött oda Liam.

-Megvagyok köszi! :)

-Miért nem mentél Harryvel? Csak úgy lelépett? -kérdezte Zayn.

-Nem. Mondta, hogy menjek vele, vagy ha maradok akkor végeztünk! És ahogy látjátok még itt vagyok! :) -válaszoltam mosolyogva.

-Szakított veled? Mégis miért? Ez a srác nagyon fogyatékos! -háborodott fel Louis.

-Ha már a témánál vagyunk, el kell mondanom valamit. -szólalt meg Zayn.

/folytatás a követező részben.../

Megvannak az eredmények

Megvannak az eredmények

*egy héttel késöbb*

*Alexis szemszöge*

Ma megyek az eredményekért. A srácoknak délelőtt studiózniuk kell, így egyedül kell mennem. Nagyon ideges vagyok, hogy mit mond az orvos. Remélem nincs komoly baj. Harry azt mondta, hogy mire végzek ők is visszaérnek, és majd hívjam fel, értesítsem a hírekről. Beértem a kórházba és vártam a sorom. Mivel időpontra mentem, ezért nem kellett sokat várnom.

-Alexis Parker! -szólt ki az orvos.

-Itt vagyok! -válaszoltam és elindultam az ajtó felé.

-Hogy vagyunk? :) -kérdezte a doktor.

-Hát...egész jól, a reggeli rosszulléteken kívül. -válaszoltam.

-Ez természetes! Nincs semmi gond. -mondta az orvos tök nyugodtan.

-Normális? De nekem eddig nem voltam ilyen problémáim! -magyaráztam.

-Az az igazság, hogy most jön az amit megállapított a vizsgálat. Alexis, maga várandós. -szólalt meg.

Ledöbbentem. Másodpercekig nem tudtam megszólalni. Aztán elkezdtem beszélni.

-Tessék? Te-te-terhes vagyok? És ez biztos? -fogtam meg a fejem.

-99,9%. Tehát több, mint valószínű. Gratulálok anyuka! -mosolygott.

-És mennyi idős vagyok? -kérdeztem még mindig sokkosan.

-Két hetes, három napos. :)

-De mikor...? Az érettségi vizsgák után történhetett. -vágtam rá.

-Valószínű! Meg akarja tartani?

-Nem tudom...Először fel kell fognom ezt az egészet. -válaszoltam.

-Rendben. Megértem. Jöjjön vissza pontosan 3 hét múlva délután kettőre, akkor majd csinálok egy vizsgálatot.

-Oké. Köszönöm mindent, viszlát! -válaszoltam és sietősen elmentem.

Lépteim egyre sietősebbek lettek, majd megálltam. A parkban voltam. Leültem a legközelebbi padra és gondolkodni kezdtem. Mindig is szerettem volna gyereket, nem is egyet! De ilyen fiatalon? Jó anya lennék? Vajon gondját tudnám viselni egy kisbabának?

-Harry! -szólaltam meg. Felálltam és fogtam egy taxit, ami visszavitt a hotelbe. Épp nyitottam az ajtót, mikor megláttam Gemmet.

-Szia Lexi! :) -indult el felém.

-Szia! -köszöntem vissza.

-Valami baj van? Rosszak lettek az eredmények? :/ -kérdezte.

-Nem! Vagyis...

-Vagyis mi?

-Itt vannak már a fiuk?

-Igen! Együtt értünk haza. Miért?

-Csak kérdeztem...

-Na de mond már el, hogy mi van!

-Jól van! De menjünk be a szobánkba. Nem akarom, hogy meghallják.

-Ha eddig nem hallották meg, most se fogják! Viszont ha ragaszkodsz hozzá! -indultunk el a szobába.

-Szóval... -csuktam be az ajtót.

-Igen? Mond mert ideges leszek! -nézett rám kidülledt szemekkel.

-Terhes vagyok! -böktem ki.

-Mivan? -kérdezte döbbenten.

-Jól hallod! Terhes vagyok -Gem még mindig döbbenten nézett, majd hirtelen felpattant és mosolyogva neki állt beszélni.

-Ez fantasztikus! :D -ölelt át.

-Tessék? Ez meg mit jelentsen? -engedtem el.

-Mégis mit? Szerinted? Annyira boldog vagyok! Csak meglepődtem! Nagyon örülök, tényleg! :D -áradozott.

-Tényleg? -húztam mosolyra a számát.

-Ahha. Ugye megtartod? :) -kérdezte.

-Nem tudom. Ezt még meg kell beszélnem Harryvel. Fogalmam sincs, hogy fogja fogadni. -ültem le az ágyra.

-Passz! Tudod őt nehéz kiismerni. Ezért is nem tudom mit szólna hozzá. :/ -ült le mellém.

-Minnél hamarabb beszélnem kell vele.

-Hát...menj! Ott vannak a nappaliba. -bólogattam.

*Harry szemszöge*

-Szia Lexi! -köszöntem mikor belépett a nappaliba, majd a fiuk is így tettek.

-Sziasztok! -köszönt vissza.

-Hamar megjöttél! -felálltam, oda mentem és megcsókoltam. Láttam rajta, hogy ideges és könnyek futnak a szemébe.

-Beszélnünk kell! Négy szem közt! -nézett mélyen a szemembe.

-Oké! -indultunk el a konyhába.

-Szóval megkaptam az eredményeket! -fordított hátat.

-És? Rosszak lettek? Ugye nem? -léptem mögé, majd hirtelen megfordult.

-Terhes vagyok! -vágta rá.

-Tessék? -néztem rá.

Elkezdett sírni. Meg akartam vigasztalni, de nem ment. Leblokkoltam. Nem tudtam mit mondani, egyszerűen kiséltáltam és bementem Zayn szobájába. A cuccai közt matattam. Sikeresen megtaláltam amit kerestem. Egy doboz cigi. Kivettem egy szálat, elvettem az éjeli szekrényről az öngyújtót és kimentem a teraszra. Mivel még soha életembe nem cigiztem, ezért fogalmam sem volt milyen hatással lesz rám. Meggyújtottam, beleszívtam és majdnem megfulladtam a köhögéstől. Megláttam Lexit. Kirohant a szállodából és fogott egy taxit. Ekkor jöttem rá, hogy mekkora seggfej voltam. Úgy döntöttem utána megyek. Indultam volna be a teraszról, de hirtelen megjelentek előttem a srácok.

-Harry te meg mit csinálsz? -nézett rám Liam, majd a kezembe amibe még bent volt a cigi.

-Ez nem az aminek látszik! -dobtam el a cigit.

-Akkor mi? -nézett rám szigorúan Louis.

-Csak ideges voltam. De megnyugtatok mindenkit, hogy nem szokok rá mert pocsék volt.

-Ugye nem tőlem csórtad ki? -húzta fel a szemöldökét Zayn.

-Mivel rajtad kivűl senki nem dohányzik, így kettőt találhatsz!

-Meg ne tudjam még egyszer! -vágott egy pofát, amire forgattam a szemem.

-De ha most megbocsájtotok, akkor én megyek! -próbáltam bemenni a teraszról, de a fiuk az utamat állták.

-Hohoho! Hova olyan sietősen? -állt elém Lou.

-Engedjétek már! -jelent meg Gem.

-Ugyan miért édes? -kérdezte Niall teli szájjal. /már megint eszik, most épp chipset xD/

-Mert gondolom Lexi után akar menni! -válaszolt Gemma.

-Miért hova ment Alexis? :O -nézett értetlenkedve Niall.

-Összevesztünk. Vagyis nem, mivel csak két szót mondott, de attól nagyon kiakadtam.

-Milyen két szóval tudott ennyire kiakasztani? :) -mosolygott Liam.

-Azzal, hogy terhes vagyok.

Ahogy ezt kimondtam, Niall kiköpte ami a szájában volt. A többiek meg sem tudtak szólalni.

-Harry! De ez mégis hogyan történt? -nézett rám Lou.

-Jó gyorsan! És még mielőtt elkezdenétek, hogy hogy lehetek ennyire felelőtlen...ááá igazatok van! Felelőtlen voltam, tudom. Mégis mit tegyek? -ültem bele az egyik székbe és lehajtottam a fejem.

-Harry, tudnod kell, hogy én mindenben támogatni foglak! :) -ült le mellém Gem és átkarolt.

-Köszönöm Gemma. -öleltem át.

-Én is! :D -mondta Loui.

-Igen, mi is! -szólalt meg Zayn és Niall is bológatott.

-Köszi srácok! -mosolyodtam el. -Lexi után kell mennem! -pattantam föl.

-Miért hova ment? -kérdezte Leeyum.

-Na arról fogalmam sincs! -szonytolodtam el.

-A tengerpartra ment. -szólt meg Gemma.

-Ez biztos? -fordultam oda.

-Száz százalék! :) -nevetett.

-Köszi, imádlak! -pusziltam homlokon.

Elindultam...

Az orvosnál

Az orvosnál

*Alexis szemszöge*

-Harry kész vagy már? -pillantottam a telefonomra, hogy megnézzem mennyi az idő.

-Igen! Megyek! -jött egy hang a szobából.

-Én megyek orvoshoz, és rád várok! -tettem csípőre a kezem.

-Olyan szexi vagy mikor idegeskedsz! :) -ölelt magához.

-Harry! Te szeretsz hányni? -néztem a szemébe.

-Dehogy! Miért? -kérdezte értetlenkedve.

-Akkor légyszíves ne bújj ennyire hozzám, mert lehet, hogy cseppfertőzéssel terjed! ;) -másztam ki a karjaiból.

-Oké! De ha különleges "igényeid" lesznek, hozzám ne gyere! -mondta durcásan  amin csak nevettem.

-Várjatok! -kiabált utánunk Gemma.

-Gemma! Hát te? Hova készülsz? Elvigyünk? -kérdeztem Gemet.

-Szeretnék veletek menni! Persze ha nem gond. -válaszolt Gemma.

-Jaj dehogy! Előbb is szólhattál volna! :)

-5 perce jutott eszembe, hogy egyedül lennék, mivel a srácok szerveztek valami féle pasis programot. -magyarázta Gem.

-Pasis program? Ezt nem hiszem el! Nélkülem? B*sszák meg magukat! -vágta a földhöz a kocsikulcsot Harry.

-Harold! Nyugodj meg és induljunk, még mi előtt megint rosszabbul lennék! -csaptam egyet a vállára.

 -Jó. Igazad van! Mehetünk!

 

*az orvosnál*

*Harry szemszöge*

-Megyek és kérek egy sorszámot! :) -mondta Lexi, és elindult a pulthoz.

-Rendben! :) -válaszolt Gemma és én is bólogattam.

-Remélem nincs komoly baja! -szólaltam meg.

-Biztos csak valami vírus vagy... -elakadt Gemma szava.

-Vagy mi? -kérdeztem értetlenül.

-Nah itt is vagyok! :D Nincs előttem senki hál' isten, úgy hogy be is megyek! 10-15 perc és itt is vagyok! -mondta Lexi már vidáman.

-Okés! :) -válaszoltunk egyszerre.

-Gemma! Mire értetted azt, hogy vagy? -kérdeztem még mindig értetlenül.

-Áá semmi! Nem fontos! -legyintett egyet.

-De biztos, hogy az! Láttam, hogy már azóta agyalsz rajta, mióta eljöttünk.

-Mondom, hogy nem érdekes! Csak vírus! -terelte a szót.

Láttam rajta, hogy biztos abban amire ő gondol, de nem faggattam tovább. Tudtam, hogy semmi pénzért nem árulná el. Csak ültünk egymás mellett percekig csendben, majd Gem megszólalt.

-Figyelj! Sajnálom, de nem mondhatom el mire gondoltam, amíg nem az a baj. Főleg azért nem, mert nem tudom, hogy fogadnád...Vagyis fogadnátok a hírt.

-Értem...De féltem! Annyira szeretem! Nem tudom mi lenne velem nélküle. Gemma mond, hogy nem lesz baj! :/ -mondtam szomorúan.

-Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj! Nekem el hiheted! :) -simogattam meg a hátát. Ettől jobban lett és rám mosolygott. Ekkor megjelent Lexi és a kezét fogta.

-Ez meg mi? Tőled vért vettek? -pattant fel Harry a székről.

-Igen. Az orvos nem tudta megmondani, hogy mi is a bajom, ezért vett egy kis vért. Azt mondta egy hét múlva meg lesznek az eredmények. Megkérdeztem tőle, hogy miért ilyen sok idő, erre azt mondta, hogy ebbe mindenféle vizsgálatot elvégeznek.

-Akkor sem eddig tartani egy ilyen vizsgálat! -indult el Gemma az ajtó felé.

-Gem! Ne ilyesztegess! A végén még belém beszéled a betegséget! -mondta ilyedten Lexi.

-Jaj dehogy! Nem azért mondtam! Csak egy rutin vizsgálat nem tart ennyi ideig!

-Igazad van! Mindegy megvárjuk a jövőhét csütörtököt és majd meglátjuk! A hányingeren és a hányáson kívűl semmi bajom sincs, nem hinném, hogy nagyobb baj lenne! :) -mosolygott Lexi.

-Biztos nincs baj! Nincs kedvetek fagyizni? Úgy megkívántam! ^^ -kérdeztem.

-Miért is ne? Annyira megéheztem! Egy egész tehene meg tudnék enni! :D Harryyy, lécciii, még egy ebédre is hívj meg minket! :D -nézett rám boci szemekkel Alexis.

-Oké, legyen! :) Gyertek lánykák! :) -karoltam át őket.

*az étterembe*

*Gemma szemszöge*

Leültünk az asztalhoz, és a pincér idehozta az étlapokat, és elővette a jegyzetfüzetét.

-Én szerintem eszek egy tányér spagettit! :D -szóltam meg.

-Én is! A szomszéd asztalnál is olyan gusztán tálalták! Te mit eszel édes? -kérdezte Harry Lexit.

-Én eszek egy spagettit, egy tacos pizzát, egy szelet almás pitét, egy banános muffint és egy csokis shaket! ^^  -ahogy ezeket felsorolta, mi csak néztünk egymásra Harryvel. Tudtuk, hogy sokat bír enni, de hogy ennyit?!

-Nem lesz ez kicsit sok szívem? -kérdezte Harry.

-Éhes vagyok na! Különben is te fizetsz nem? :D -nevetett Lexi.

-Végül is! Jól érvelsz hugi! :D -szóltam közbe.

Kihozták a kaját. Mindenki nekilátott. Amíg mi Harryvel megettük a tál spagettinket, addig Lexi mindent befalt amit csak rendelt.

-Huhh ez gyors volt! Jóllaktál? -kérdezte Harry.

-Fogjuk rá! :D -mosolygott Lexi.

-Kérjük a számlát! -intettem.

-Azta! -szólalt meg Harry, miután a pincér oda adta a számlát.

-Mi az? -kérdeztem.

-Alexis megevett 82 fontot! :D -válaszolt Harold.

-Sajnálom, de éhes voltam! Azért remélem nem merítettem ki a pénztárcád! :D -szólalt meg Lexi.

-Attól ne félj! :) -csókolta meg Harold Alexist.

Harry lepergálta a pénzt, és elindultunk. Még meg kellett állnunk, mivel a beígért fagyit sem én, de főleg Lexi nem felejtette el. Szóval megvettük a fagyit, és mentünk tovább. Találkoztunk néhány rajongóval. Harry kiosztott pár autogramot és fényképezkedett. Akik már végeztek oda jöttek és beszélgettek velünk. Nagyon édesek voltak. Elmondták, hogy mennyire örülnek, hogy Lexi Harryvel, én pedig Niallel vagyok együtt. Meg, hogy milyen gyorsan eltelt ez az egy év. Tényleg jó fejek voltak. Aztán mikorra hazaértünk már este nyolc óra volt. Annyira kifáradtam, hogy lefeküdtem az ágyba Niall mellé. Odabújtam hozzá és TV-tünk. Simogatott, és közbe beszélgettünk. Végül éjfél előtt pár perccel elaludtunk.