"Ismerkedés"

"Ismerkedés"

*Harry szemszöge*

-Lexi! Gem! Kész vagytok már? Elkésünk! -kopogtam be a szobába, és Niall is ott állt mellettem.
-Ohh igen! :D -nyitotta ki az ajtót Alexis.
-Úgye ezt nem gondoltátok komolyan? -kérdezte Niall, majd összenéztünk.
-De igen! -húzta meg a vállát Gemma, és elindult kifele. Meg fogtam a kezét és visszahúztam.
-Öltözzetek fel rendesen! Nem mutatkozhattok Demi előtt egy szál meltartóban, és rövidnadrágban. -szólalt meg Niall.
-Miért nem? Neki szabad mini ruhában kiállni a színpadra minden egyes fellépésén? -csapta be előttünk az ajtót Lexi.
-Nők! -sóhajtozott Niall.
-Hallottuk ám! -kiabált ki a szobából Gemma.

*10 perccel később*

-Így megfelel? -kérdezte közömbösen Gemma.
-Igen! Nagyon jól néztek ki! :D -szólatam meg.

*Alexis szemszöge*

Elindultunk, majd megérkeztünk a stúdióba. Demi éppen egy új dalt vett fel, ezért jöttünk ide. Gemmán látszott, hogy ideges és dühös egyszerre. Én már beletörődtem. Igazándiból nem izgat különösebben a találkozás. Majd próbálok mindenhez jó pofát vágni. Az már nem biztos, hogy Gemnek ez menni fog.

-Hát itt lennénk! -mutogatott Niall.
-Szuper! -"újjongott" Gem.
-Kérlek ne legyél bunkó! Jó? A kedvemért!
-Ha a kedvedről lenne szó, most nem lennék itt! -indult az ajtó felé Gemma.
-Csak féltékeny! :) -mosolyogtam Niallre.
-De ezt már megbeszéltük egyszer! -indult el Niall, míg meg utána.
-Akár 100-szor is elmondhatod neki, nem fogja érdekelni. Hidd el én is ki lennék akadva, ha Harry összehozna egy találkozot Caroline Flackel! -próbáltam nyugtatni.
-Akkor te nem is akarsz találkozni Carolinenal? -kérdezte Harry.
-Harold! Nem nagyon csípem ha a pasim bemutatja nekem az exét. Főleg akkor nem, ha az a nő az anyja lehetne!
-De Caroline még csak 32 éves! -állt meg, és én is.
-Egy 32 éves, aki kinéz vagy 45-nek! :) -mosolyogtam rá és ismét elindultam.
-Már azt hittem soha nem értek ide! -morgólodott Gem.
-Drágám! Te előre rohantál! Nem rég ebédeltem, nem megy a futás!
-Basszus nekem magassarkúban ment! Viszont azt úgye tudod, hogy kurva jófej vagyok!? Még sütit is sütöttem neki! -mondta Gem, idegesen.
-Nagyon jófej vagy! Igen az vagy! :) -karolta át Nialler Gemmát.
-Vagy talán ezt is kifogja hányni?
-Gem! Elég! Most szépen bekopogok és te jó arcot fogsz vágni hozzá! Megegyeztünk? -kérdezte Niall.
-Jó! De ki kell majd engesztelned! -vágott vissza Gemma.
Harryvel csak álltunk mögöttük és meg sem mertünk szólalni. Ehelyett inkább átkaroltuk egymást és vártuk, hogy ajtót nyissanak.

*Gemma szemszöge*

-Niall! Szia! :D -nyitotta ki az ajtót, majd Demi Niallre nevetett a 100 wattos mosolyával.
-Szia Demi! :D -ölelték át egymást.
-Szia! Gemma igaz? :D -nézett rám Demi, és még mindig a hófehér mosolyát villógtatta.
-Szia! Igen! Örülök, hogy megismerhetlek! :) -vettem elő az angyali oldalam. Niall csak bámult rám, hogy mikor lettem ilyen tündéri. Csak azt nem tudta , hogy már 6 éve dráma szakkörbe járok, és mindig osztály első voltam. Tehát baromi jó színész vagyok! ^^
-Én is örülök! :) Harry! Gyere ide egy ölelésért! :D -vakított el ismét a csoda szép vigyorával.
-Hello Demi! :) -ölelték át egymást.
-Annyira örölük nektek! :)
-Demi! Ő itt a barátnőm Lexi! :) -húzta magához Hazza Alexist.
-Tudom! :D Örülök neked is! :) -mondta majd csináltak egy hármas puszit, aztán velem is! -Nah! Gyertek be! :D
-Ha nem bánod! -nyújtottam felé a sütiket.
-Csak nem? -nézett rám mosolyogva.
-De! Süti! Remélem szereted! -mosolyogtam vissza.
-Bizonyosan! Hisz elég édes szájú vagyuk! Köszönöm, édes vagy! :D -ölelt át.
Lehet, hogy most hülyén hangzik, de nem tűnt egy gonosz lánynak, aki a pasimra hajt. De jobb lesz vigyázni! Sose lehet tudni...


*Demi szemszöge*

-És...végeztél is mára? -kérdezte Niall.
-Igen! Már 4 órája bent vagyok. Elég volt ennyi! :) -néztem rá.
-Hány dalt vettetek fel? :) -kérdezte Lexi mosolygósan.
-Ma kettőt! A héten már harmadszorra jöttem be, és még mindig vissza van egy jó pár szám! :) -válaszoltam.

*2 és fél óra múlva*


*Niall szemszöge*

-Huhh már ennyi az idő! Lassan indulnunk kéne. -mondtam Deminek.
-Oké! Nekem is van még néhány dolgom! Majd beszélünk! :) -szólt vissza Demi.
-Rendben! Majd beszélünk telefonon, vagy skypeolunk! :D -válaszoltam neki.
-Jólvan! Gemma, Alexis! Nem lenne kedvetek eljönni velem valamelyik nap vásárolgatni? Nagyon boldog lennék! :D -kérdezte Demi.
-Én nem is tudom... -habozott Gem.
-Szívesen! :D -vágott rá Lexi.
-Tessék? -kérdezte Gemma lepődötten, és idegesen.
-De ha nincs kedvetek... -kezde el a mondatot Demi.
-Ohhh, dehogy is nincs! Bármikor! Egyeztetünk telefonon! :D -nézett rá Alexis Gemmára, kissé "gyilkos" szemekkel.
-Megbeszéltük! :D Itt van a számom! :D -vett elő egy cetlit Demi, amire ráírta a számát.
-Öööö...nekem is megvan ám a számod! -szóltam közbe.
-Nem baj! Tudom, hogy megvan neked is és Harrynek is! Rakd csak el! Te is megadod a tied? -kérdezte Demi Lexitől.
-Igen! Ha ide adod a telefonod bele írom! :D -válaszolt Alexis.
-Jólvan! Parancsolj! :) -nyújtotta a telefonját Demi.
-Kész is! Elmentettem Lexi néven! :D -ádta vissza a mobilt Lexi.
-Okés! Ha megvagytok indulhatunk is! :) -erőltetett az arcára egy mosolyt Gemma.
-Hát jó... :) -mondtam.
Mindenki elköszönt Demitől és átöleltük őt. Igaz Gem kicsit tartózkodóan.


*Louis szemszöge*

-Ohhh sziasztok! :D -köszöntem, mikor nyilt a szoba ajtaja.
-Szia Loui! :D -mondta Hazza.
-Na milyen volt? :) -kérdeztem a kanapén csücsülve.
-Pazar... -válaszolt Gemma kissé bunkón.
-Ennyire rossz volt? :/ -szólalt meg Leeyum.
-Nem! Gem csak pusztán nem akar megbékélni Demivel! -csapta be idegesen  a hütőajtót Niall. És ekkor elkezdődött a vita...
-Miért nem lehet felfogni, hogy ki nem állhatom? -szólt vissza Gem. Mi csak ültünk és meg sem mertünk szólalni.
-Meg sem próbálod meg kedvelni! -mondta Niall.
-Nem is értem mit lehet benne "kedvelni". -mutogatta Gemma.
-Elég! Nem bírom tovább! Elegem van! Mi a f*szt kell már veszekedni? Gemma neked soha semmi nem jó! Egyszer az életben ne legyél már ilyen makacs az istenért! -kiabált Lexi és beszaladt Harry szobájába.
Csönd lett. A veszekedés abba maradt. Nem tudtam mit csináljak. Úgy sajnáltam Alexist, de nem mentem utána. Azt mondják ilyenkor a legjobb, ha hagyjuk lenyugodni a bizonyos személyt.